Λάθη πολλά, εφιαλτικά
το παραδέχομαι πως έκανα πολλά
σε μια στιγμή, εγώ κι εσύ
δυο ξένοι γίναμε, αγάπη μου, γιατί;
Κι ανεβαίνω Θεσσαλονίκη
στην Αθήνα δεν είχα τύχη
θα ερωτευτώ ξανά
μία Θεσσαλονικιά
Κι ανεβαίνω Θεσσαλονίκη
στην Αθήνα δεν είχα τύχη
θα ερωτευτώ ξανά
μία Θεσσαλονικιά
Λόγια γλυκά, μα υποκριτικά
εσύ μου έλεγες και μ’ είχες αγκαλιά
πες μου τι θες και λες ψευτιές
αγάπες έταζες, μα ήταν μαχαιριές
Κι ανεβαίνω Θεσσαλονίκη
στην Αθήνα δεν είχα τύχη
θα ερωτευτώ ξανά
μία Θεσσαλονικιά
Κι ανεβαίνω Θεσσαλονίκη
στην Αθήνα δεν είχα τύχη
θα ερωτευτώ ξανά
μία Θεσσαλονικιά
|
Láthi pollá, efialtiká
to paradéchome pos ékana pollá
se mia stigmí, egó ki esí
dio kséni giname, agápi mu, giatí;
Ki aneveno Thessaloníki
stin Athína den icha tíchi
tha eroteftó ksaná
mía Thessalonikiá
Ki aneveno Thessaloníki
stin Athína den icha tíchi
tha eroteftó ksaná
mía Thessalonikiá
Lógia gliká, ma ipokritiká
esí mu éleges ke m’ iches agkaliá
pes mu ti thes ke les pseftiés
agápes étazes, ma ítan macheriés
Ki aneveno Thessaloníki
stin Athína den icha tíchi
tha eroteftó ksaná
mía Thessalonikiá
Ki aneveno Thessaloníki
stin Athína den icha tíchi
tha eroteftó ksaná
mía Thessalonikiá
|