Μου έλεγαν οι άντρες πως δεν κλαίνε
μεγάλωνα σε τούτο τον καημό
το άκουγα οι μανάδες να το λένε
κι ένιωθα μέσα στην καρδιά μου μισεμό.
Μα απόψε έκλαψα την ώρα που μου έκλεινες την πόρτα
κι όμως αισθάνομαι να ‘μαι πιο άντρας από πρώτα.
Απόψε έκλαψα κι αν τύχει πάλι θα το ξανακάνω
απόψε έκλαψα όταν κατάλαβα τι χάνω.
Μου έλεγαν οι άντρες δε δακρύζουν
κι ας έχουνε το χέρι στην καρδιά
μα μέσα μου οι πίκρες ξεχειλίζουν
πόσο αξίζει ένα δάκρυ στη ματιά.
|
Mu élegan i ántres pos den klene
megálona se tuto ton kaimó
to ákuga i manádes na to léne
ki éniotha mésa stin kardiá mu misemó.
Ma apópse éklapsa tin óra pu mu éklines tin pórta
ki ómos esthánome na ‘me pio ántras apó próta.
Apópse éklapsa ki an tíchi páli tha to ksanakáno
apópse éklapsa ótan katálava ti cháno.
Mu élegan i ántres de dakrízun
ki as échune to chéri stin kardiá
ma mésa mu i píkres ksechilízun
póso aksízi éna dákri sti matiá.
|