Φεύγω απόψε απ’ αυτό το σπίτι,
που η αγάπη και το πάθος λείπει,
κι αν θα γυρίσεις δε θα βρεις κανένα,
εγώ στα πάντα έχω βάλει τέρμα,
εγώ στα πάντα έχω βάλει τέρμα.
Στη βαλίτσα τ’ απαραίτητα,
κι αν με ψάχνεις, εγώ έφυγα,
να ανέχομαι βαρέθηκα, ζήλιες και σκηνές,
κι ούτε τύψεις ούτε κλάματα,
ούτε άλλα μελοδράματα,
δεν κολλάω σε μικροπράγματα,
ζήσε όπως θες, ζήσε όπως θες.
Φεύγω για πάντα απ’ τα σχέδιά σου,
τώρα θα βλέπεις μόνο στα όνειρά σου,
εγώ σου έδινα και την ψυχή μου,
μα είχε κι όρια η αντοχή μου,
μα είχε κι όρια η αντοχή μου.
Στη βαλίτσα τ’ απαραίτητα,
κι αν με ψάχνεις, εγώ έφυγα,
να ανέχομαι βαρέθηκα, ζήλιες και σκηνές,
κι ούτε τύψεις ούτε κλάματα,
ούτε άλλα μελοδράματα,
δεν κολλάω σε μικροπράγματα,
ζήσε όπως θες, ζήσε όπως θες.
|
Fevgo apópse ap’ aftó to spíti,
pu i agápi ke to páthos lipi,
ki an tha girísis de tha vris kanéna,
egó sta pánta écho váli térma,
egó sta pánta écho váli térma.
Sti valítsa t’ aparetita,
ki an me psáchnis, egó éfiga,
na anéchome varéthika, zílies ke skinés,
ki ute típsis ute klámata,
ute álla melodrámata,
den kolláo se mikroprágmata,
zíse ópos thes, zíse ópos thes.
Fevgo gia pánta ap’ ta schédiá su,
tóra tha vlépis móno sta ónirá su,
egó su édina ke tin psichí mu,
ma iche ki ória i antochí mu,
ma iche ki ória i antochí mu.
Sti valítsa t’ aparetita,
ki an me psáchnis, egó éfiga,
na anéchome varéthika, zílies ke skinés,
ki ute típsis ute klámata,
ute álla melodrámata,
den kolláo se mikroprágmata,
zíse ópos thes, zíse ópos thes.
|