Τι κι αν φεύγεις έτσι απλά,
τι κι αν βάζεις μια φωτιά που δε θα σβήσει,
εγώ πάντα σ’ αγαπώ κι όσο λείψεις θα `μαι εδώ,
κι ο χαμένος ο καιρός θα με μεθύσει.
Δε δακρύζουνε οι άντρες, δε δακρύζουνε
ούτε εύκολα στο παρελθόν γυρίζουνε,
δε δακρύζουνε οι άντρες, δε δακρύζουνε
βάζουν φωτιά, καιν’ τα παλιά και συνεχίζουνε.
Τι κι αν γίνεσαι καπνός
κι αν με τρώει ο πυρετός και με σκοτώνει,
εγώ πάντα σ’ αγαπώ κι αν ποτέ σε χρειαστώ,
να `χεις ίδιο αριθμό και να `σαι μόνη.
Δε δακρύζουνε οι άντρες, δε δακρύζουνε
ούτε εύκολα στο παρελθόν γυρίζουνε,
δε δακρύζουνε οι άντρες, δε δακρύζουνε
βάζουν φωτιά, καιν’ τα παλιά και συνεχίζουνε.
|
Ti ki an fevgis étsi aplá,
ti ki an vázis mia fotiá pu de tha svísi,
egó pánta s’ agapó ki óso lipsis tha `me edó,
ki o chaménos o kerós tha me methísi.
De dakrízune i ántres, de dakrízune
ute efkola sto parelthón girízune,
de dakrízune i ántres, de dakrízune
vázun fotiá, ken’ ta paliá ke sinechízune.
Ti ki an ginese kapnós
ki an me trói o piretós ke me skotóni,
egó pánta s’ agapó ki an poté se chriastó,
na `chis ídio arithmó ke na `se móni.
De dakrízune i ántres, de dakrízune
ute efkola sto parelthón girízune,
de dakrízune i ántres, de dakrízune
vázun fotiá, ken’ ta paliá ke sinechízune.
|