Αυτή τη νύχτα που με κόβει σε χίλια κομμάτια
πες καληνύχτα κι αν θες κοίταξέ με στα μάτια
φύγε λοιπόν και μη γυρίζεις πίσω
τον εαυτό μου εγώ θα τον πείσω
Πως δε σ’ αγάπησα ποτέ
δεν ήσουν για μένα θεός
δεν σε γνώρισα ποτέ
δεν ήσουν αληθινός
δεν σ’ αγάπησα ποτέ
ποτέ δεν υπήρχες για μένα
Μου λες πως τέλειωσαν τα όρια της αντοχής σου
και πως εξάντλησα πάλι την υπομονή σου
φύγε λοιπόν και μη γυρίζεις πίσω
τον εαυτό μου εγώ θα τον πείσω
Πως δε σ’ αγάπησα ποτέ
δεν ήσουν για μένα θεός
δεν σε γνώρισα ποτέ
δεν ήσουν αληθινός
δεν σ’ αγάπησα ποτέ
ποτέ δεν υπήρχες για μένα
|
Aftí ti níchta pu me kóvi se chília kommátia
pes kaliníchta ki an thes kitaksé me sta mátia
fíge lipón ke mi girízis píso
ton eaftó mu egó tha ton piso
Pos de s’ agápisa poté
den ísun gia ména theós
den se gnórisa poté
den ísun alithinós
den s’ agápisa poté
poté den ipírches gia ména
Mu les pos téliosan ta ória tis antochís su
ke pos eksántlisa páli tin ipomoní su
fíge lipón ke mi girízis píso
ton eaftó mu egó tha ton piso
Pos de s’ agápisa poté
den ísun gia ména theós
den se gnórisa poté
den ísun alithinós
den s’ agápisa poté
poté den ipírches gia ména
|