Δεν είναι κτήμα κανενός ο έρωτας κι ο στεναγμός,
δικαίωμά μου να πονώ, μα και να κλαίω.
Κι αν είν’ αμάρτημα αυτό, θα δεις πως θα δικαιωθώ,
πως αν σ’ αγάπησα κι εγώ, εγώ τι φταίω;
Δεν έχουν σύνορα οι καρδιές που αγαπάνε,
δεν είναι κτήμα η αγάπη κανενός.
Έχω δικαίωμα κι εγώ να σ’ αγαπάω,
κι ας λες πως είναι ο έρωτάς μου αμαρτωλός.
Δεν είναι κτήμα κανενός ο έρωτας κι ο στεναγμός,
ούτε ποια ήμουνα, ποιος ήσουν δε ρώτανε.
Εγώ το βρίσκω φυσικό μαζί σου να τα μοιραστώ
της αμαρτίας τα φιλιά που με μεθάνε.
Δεν έχουν σύνορα οι καρδιές που αγαπάνε,
δεν είναι κτήμα η αγάπη κανένος.
Έχω δικαίωμα κι εγώ να σ’ αγαπάω,
κι ας λες πως είναι ο έρωτάς μου αμαρτωλός
|
Den ine ktíma kanenós o érotas ki o stenagmós,
dikeomá mu na ponó, ma ke na kleo.
Ki an in’ amártima aftó, tha dis pos tha dikeothó,
pos an s’ agápisa ki egó, egó ti fteo;
Den échun sínora i kardiés pu agapáne,
den ine ktíma i agápi kanenós.
Έcho dikeoma ki egó na s’ agapáo,
ki as les pos ine o érotás mu amartolós.
Den ine ktíma kanenós o érotas ki o stenagmós,
ute pia ímuna, pios ísun de rótane.
Egó to vrísko fisikó mazí su na ta mirastó
tis amartías ta filiá pu me metháne.
Den échun sínora i kardiés pu agapáne,
den ine ktíma i agápi kanénos.
Έcho dikeoma ki egó na s’ agapáo,
ki as les pos ine o érotás mu amartolós
|