Άνοιξες την πόρτα
μου ‘πες να χωρίσουμε
άλλο πως δεν πήγαινε
έτσι κι αλλιώς
Πήρες τη βαλίτσα κι έβαλες
ό, τι έβρισκες μπροστά
Το παιχνίδι ίσως κέρδισες
μόνο φαινομενικά
Και μη νομίζεις πως θα πληγωθώ
ούτε και πως θα σκάσω
Ούτε να σου περάσει απ’ το μυαλό
ότι θα τρελαθώ
Ούτε θα βάλω και τα κλάματα
τελειώσανε αυτά
Εγώ δεν κάνω τέτοια πράγματα
στο λέω καθαρά…
Είμαι καλά
σε έχω ξεχάσει
Είμαι καλά
και πάω πιο μπροστά
Είμαι καλά
δεν σ’ έχω ανάγκη
Είμαι καλά
Πετάω πιο ψηλά
Βγήκες απ’ την πόρτα
τώρα που χωρίσαμε
Μου ‘πες πως δεν άντεχες
έτσι κι αλλιώς
Πήρες τις βαλίτσες κι άδειασες
όλο μας το παρελθόν
Ούτε να μιλήσω μ’ άφησες
σαν να ήμουνα απών
|
Άnikses tin pórta
mu ‘pes na chorísume
állo pos den pígene
étsi ki alliós
Píres ti valítsa ki évales
ó, ti évriskes brostá
To pechnídi ísos kérdises
móno fenomeniká
Ke mi nomízis pos tha pligothó
ute ke pos tha skáso
Oíte na su perási ap’ to mialó
óti tha trelathó
Oíte tha válo ke ta klámata
teliósane aftá
Egó den káno tétia prágmata
sto léo kathará…
Ime kalá
se écho ksechási
Ime kalá
ke páo pio brostá
Ime kalá
den s’ écho anágki
Ime kalá
Petáo pio psilá
Ogíkes ap’ tin pórta
tóra pu chorísame
Mu ‘pes pos den ánteches
étsi ki alliós
Píres tis valítses ki ádiases
ólo mas to parelthón
Oíte na milíso m’ áfises
san na ímuna apón
|