Ήθελα να μάθω πώς περνάς,
σε παρακολούθησα ένα βράδυ.
Σε είδα κάποιον άλλον να φιλάς
κι έχασε η καρδούλα μου τ’ αλφάδι.
Ήρθα στο τραπέζι σου μπροστά,
σου άπλωσα και τυπικά το χέρι.
Ήτανε το βλέμμα σου φωτιά,
ήτανε τα λόγια σου μαχαίρι.
Βγήκα απ’ το μαγαζί σκυφτός,
σε κοιτούσα ώρες απ’ το τζάμι.
Ένιωθα σαν ζωντανός νεκρός,
πλοίο που δεν έχει πια λιμάνι.
Μέσα γέλια και αγάπη,
έξω πόνος και βροχή,
κι εγώ πνίγηκα στο δάκρυ
έξω από ένα μαγαζί.
Ένα τζάμι ανάμεσά μας
να το σπάσω να κοπώ,
αφού δύναμη δε βρήκα
να σου πω πως σ’ αγαπώ.
Πόνεσα και ένιωσα ντροπή,
ήπια στάλα στάλα το φαρμάκι.
Έλεγα θα βγεις για μια στιγμή,
μα εσύ μου γύρισες την πλάτη.
Έφτανε ως το κόκαλο η βροχή,
με είχε γονατίσει ο εφιάλτης,
και κοιτούσανε οι περαστικοί
άλλο ένα ερείπιο αγάπης.
Μέσα γέλια και αγάπη,
έξω πόνος και βροχή,
κι εγώ πνίγηκα στο δάκρυ
έξω από ένα μαγαζί.
Ένα τζάμι ανάμεσά μας
να το σπάσω να κοπώ,
αφού δύναμη δε βρήκα
να σου πω πως σ’ αγαπώ.
|
Ήthela na mátho pós pernás,
se parakoluthisa éna vrádi.
Se ida kápion állon na filás
ki échase i kardula mu t’ alfádi.
Ήrtha sto trapézi su brostá,
su áplosa ke tipiká to chéri.
Ήtane to vlémma su fotiá,
ítane ta lógia su macheri.
Ogíka ap’ to magazí skiftós,
se kitusa óres ap’ to tzámi.
Έniotha san zontanós nekrós,
plio pu den échi pia limáni.
Mésa gélia ke agápi,
ékso pónos ke vrochí,
ki egó pnígika sto dákri
ékso apó éna magazí.
Έna tzámi anámesá mas
na to spáso na kopó,
afu dínami de vríka
na su po pos s’ agapó.
Pónesa ke éniosa ntropí,
ípia stála stála to farmáki.
Έlega tha vgis gia mia stigmí,
ma esí mu girises tin pláti.
Έftane os to kókalo i vrochí,
me iche gonatísi o efiáltis,
ke kitusane i perastiki
állo éna eripio agápis.
Mésa gélia ke agápi,
ékso pónos ke vrochí,
ki egó pnígika sto dákri
ékso apó éna magazí.
Έna tzámi anámesá mas
na to spáso na kopó,
afu dínami de vríka
na su po pos s’ agapó.
|