Κάθε νύχτα που περνάει
στο κορμί μου ακουμπάει
φόβο κι απορία
αν θα είσαι εδώ
Κάθε μέρα που χαράζει
μες στα μάτια με κοιτάζει
και μου λέει πως δεν πρέπει
πια να σ’ αγαπώ
Κι εγώ κι αν πονώ
ακόμα ρωτώ
έχω δικαίωμα ν’ανησυχώ
και να προσέχω μη πάθεις κακό
έχω δικαίωμα ακόμα να σ’ αγαπώ
έχω δικαίωμα ν’ανησυχώ
και να προσέχω μη πάθεις κακό
έχω δικαίωμα ακόμα να σ’ αγαπώ
Κάθε νύχτα που περνάει
το μυαλό μου τυρρανάει
σκέφτομαι θυμάμαι μόνο
και παραμιλώ
Κάθε μέρα που χαράζει
η σιωπή σου με τρομάζει
και το φέρσιμό σου βρίσκω
ασυγχώρητο
Κι εγώ κι αν πονώ
ακόμα ρωτώ
έχω δικαίωμα ν’ανησυχώ
και να προσέχω μη πάθεις κακό
έχω δικαίωμα ακόμα να σ’ αγαπώ
έχω δικαίωμα ν’ανησυχώ
και να προσέχω μη πάθεις κακό
έχω δικαίωμα ακόμα να σ’ αγαπώ
έχω δικαίωμα ν’ανησυχώ
και να προσέχω μη πάθεις κακό
έχω δικαίωμα ακόμα να σ’ αγαπώ
έχω δικαίωμα ακόμα να σ’ αγαπώ
|
Káthe níchta pu pernái
sto kormí mu akubái
fóvo ki aporía
an tha ise edó
Káthe méra pu charázi
mes sta mátia me kitázi
ke mu léi pos den prépi
pia na s’ agapó
Ki egó ki an ponó
akóma rotó
écho dikeoma n’anisichó
ke na prosécho mi páthis kakó
écho dikeoma akóma na s’ agapó
écho dikeoma n’anisichó
ke na prosécho mi páthis kakó
écho dikeoma akóma na s’ agapó
Káthe níchta pu pernái
to mialó mu tirranái
skéftome thimáme móno
ke paramiló
Káthe méra pu charázi
i siopí su me tromázi
ke to férsimó su vrísko
asigchórito
Ki egó ki an ponó
akóma rotó
écho dikeoma n’anisichó
ke na prosécho mi páthis kakó
écho dikeoma akóma na s’ agapó
écho dikeoma n’anisichó
ke na prosécho mi páthis kakó
écho dikeoma akóma na s’ agapó
écho dikeoma n’anisichó
ke na prosécho mi páthis kakó
écho dikeoma akóma na s’ agapó
écho dikeoma akóma na s’ agapó
|