Φέρνει η νύχτα χιόνι και ρωτήθηκα
πότε στο σεντόνι αγαπήθηκα
Όρκοι των ανέμων με σηκώσανε
μα έρωτας και δαίμων τα μπαλώσανε
Όλα ήταν ψέμα, ναι μα το Χριστό
κι απ’ το παιδικό μου το δωμάτιο
Φεύγω για ταξίδι, πίσω δεν γυρνώ
με το καραβάκι μου το χάρτινο
Φέρνει η νύχτα χιόνι, να το έφερνε
πάνω στο σεντόνι να με ζέσταινε
Όνειρα ν’ ανάβω με τα σπίρτα μου
χρόνια καίω τον πάγο με τη σπίθα μου
Όλα ήταν ψέμα, ναι μα το Χριστό
κι απ’ το παιδικό μου το δωμάτιο
Φεύγω για ταξίδι, πίσω δεν γυρνώ
με το καραβάκι μου το χάρτινο
Μια φορά σε κήπο δεν περπάτησα
ούτε έναν κύκνο φωτογράφισα.
Όλα ήταν ψέμα, ναι μα το Χριστό
κι απ’ το παιδικό μου το δωμάτιο
Φεύγω για ταξίδι, πίσω δεν γυρνώ
με το καραβάκι μου το χάρτινο
|
Férni i níchta chióni ke rotíthika
póte sto sentóni agapíthika
Όrki ton anémon me sikósane
ma érotas ke demon ta balósane
Όla ítan pséma, ne ma to Christó
ki ap’ to pedikó mu to domátio
Fevgo gia taksídi, píso den girnó
me to karaváki mu to chártino
Férni i níchta chióni, na to éferne
páno sto sentóni na me zéstene
Όnira n’ anávo me ta spírta mu
chrónia keo ton págo me ti spítha mu
Όla ítan pséma, ne ma to Christó
ki ap’ to pedikó mu to domátio
Fevgo gia taksídi, píso den girnó
me to karaváki mu to chártino
Mia forá se kípo den perpátisa
ute énan kíkno fotográfisa.
Όla ítan pséma, ne ma to Christó
ki ap’ to pedikó mu to domátio
Fevgo gia taksídi, píso den girnó
me to karaváki mu to chártino
|