Περπατούσα αφηρημένη
και δεν είδα το φανάρι.
Είδα μόνο, τρομαγμένη,
ένα Honda να φρενάρει.
«Πρόσεξε θα σκοτωθείς!»
μου φωνάζει ο οδηγός.
«Και τι έγινε που ζεις;»
λέει μέσα μου ο Θεός.
Κι έμεινα αφηρημένη
να κοιτάζω το φανάρι
να μου λέει: « ζωή σημαίνει:
ένα Honda που φρενάρει.»
Γιατί βιάζεται ο Χάρος
να με πάρει στο ταξίδι
αφού ακόμα μπουσουλάω
και δεν πρόφτασα παιχνίδι;
Μα ο ξένος οδηγός,
και τα άψυχα του φρένα,
δεν μπορώ να το πιστέψω
πως νοιαστήκανε για μένα.
Κι έμεινα αφηρημένη
να κοιτάζω το φανάρι
να μου λέει: « ζωή σημαίνει:
ένα Honda που φρενάρει.»
Απ’ τα μάτια μου μπροστά
βιαστικοί διαβάτες τρέχουν.
Δε μου ρίχνουν μια ματιά
σοβαρή δουλειά θα έχουν.
Μα τους αγαπάω όλους,
τι κι αν φαίνονται σαν ξένοι,
αφού όλους τους διαβάτες
μια λεπτή κλωστή μας δένει.
Κι έμεινα αφηρημένη
να κοιτάζω το φανάρι
να μου λέει: «ζωή σημαίνει:
ένα Honda που φρενάρει.»
|
Perpatusa afiriméni
ke den ida to fanári.
Ida móno, tromagméni,
éna Honda na frenári.
«Prósekse tha skotothis!»
mu fonázi o odigós.
«Ke ti égine pu zis;»
léi mésa mu o Theós.
Ki émina afiriméni
na kitázo to fanári
na mu léi: « zoí simeni:
éna Honda pu frenári.»
Giatí viázete o Cháros
na me pári sto taksídi
afu akóma busuláo
ke den próftasa pechnídi;
Ma o ksénos odigós,
ke ta ápsicha tu fréna,
den boró na to pistépso
pos niastíkane gia ména.
Ki émina afiriméni
na kitázo to fanári
na mu léi: « zoí simeni:
éna Honda pu frenári.»
Ap’ ta mátia mu brostá
viastiki diavátes tréchun.
De mu ríchnun mia matiá
sovarí duliá tha échun.
Ma tus agapáo ólus,
ti ki an fenonte san kséni,
afu ólus tus diavátes
mia leptí klostí mas déni.
Ki émina afiriméni
na kitázo to fanári
na mu léi: «zoí simeni:
éna Honda pu frenári.»
|