Δέκα χρόνια άφαντος
κι ούτε μια φωνή,
Πηνελόπη έγινα
σ’ άγονη γραμμή.
Δέκα χρόνια πέρασα
στην Παροναξιά
κι ούτε γνώμη άλλαξα,
ούτε μοναξιά.
Δέκα χρόνια πάνε που γυρνάς
κι ακόμα να φανείς,
σίγουρα θα ‘ρχόσουν πιο νωρίς
με πλοίο της γραμμής.
Ναυαγό να σ’ έβρισκα,
σαν τη Ναυσικά,
δέκα χρόνια να `σβηνα
κι όνειρα κακά.
Και γυμνό να σ’ άφηνα
μες στη φυλλωσιά,
δέκα νύχτες έρωτα
για μια φορεσιά.
Δέκα χρόνια πάνε που γυρνάς
κι ακόμα να φανείς,
σίγουρα θα ‘ρχόσουν πιο νωρίς
με πλοίο της γραμμής.
|
Déka chrónia áfantos
ki ute mia foní,
Pinelópi égina
s’ ágoni grammí.
Déka chrónia pérasa
stin Paronaksiá
ki ute gnómi állaksa,
ute monaksiá.
Déka chrónia páne pu girnás
ki akóma na fanis,
sígura tha ‘rchósun pio norís
me plio tis grammís.
Nafagó na s’ évriska,
san ti Nafsiká,
déka chrónia na `svina
ki ónira kaká.
Ke gimnó na s’ áfina
mes sti fillosiá,
déka níchtes érota
gia mia foresiá.
Déka chrónia páne pu girnás
ki akóma na fanis,
sígura tha ‘rchósun pio norís
me plio tis grammís.
|