Βρήκα ένα κόκκινο τετράδιο,
μέσα στη σκόνη σχεδόν άδειο
Σε μια γωνιά μια ζωγραφιά
Έδειχνε ένα παλιό ναυάγιο,
δεν είχε κάτι το μακάβριο
Χρυσή αμμουδιά και δυο παιδιά
Να παίζουν μέσα στα συντρίμμια,
τους πειρατές φλουριά κι ασήμια
Φανταστικά, και ήρθε η νυχτιά
Δες! Τραγουδούν αγκαλιασμένα,
δε θα ειν’ ποτέ πια φοβισμένα
Στην ξαστεριά, μικρά παιδιά
Κρύβουν στην άμμο ένα τετράδιο,
κόκκινο που ‘ταν σχεδόν άδειο
Σε μια γωνιά μια ζωγραφιά
Έδειχνε ένα παλιό ναυάγιο,
δεν είχε κάτι το μακάβριο
Χρυσή αμμουδιά και μια καρδιά…
Βρήκα ένα κόκκινο τετράδιο.
|
Oríka éna kókkino tetrádio,
mésa sti skóni schedón ádio
Se mia goniá mia zografiá
Έdichne éna palió nafágio,
den iche káti to makávrio
Chrisí ammudiá ke dio pediá
Na pezun mésa sta sintrímmia,
tus piratés fluriá ki asímia
Fantastiká, ke írthe i nichtiá
Des! Tragudun agkaliasména,
de tha in’ poté pia fovisména
Stin ksasteriá, mikrá pediá
Krívun stin ámmo éna tetrádio,
kókkino pu ‘tan schedón ádio
Se mia goniá mia zografiá
Έdichne éna palió nafágio,
den iche káti to makávrio
Chrisí ammudiá ke mia kardiá…
Oríka éna kókkino tetrádio.
|