Σε κοιτώ, με κοιτάς
δε μιλώ, δε μιλάς
περιμένουμε εδώ
σ’ έναν άδειο σταθμό.
Σ’ έναν άδειο σταθμό
τι να πεις, τι να πω.
Πριν χτυπήσει εννιά
θα ‘σαι κιόλας μακριά.
Τώρα ή ποτέ,
τώρα είν’ η στιγμή
Κι αν πεις το ναι
θα ‘ναι τέλος κι αρχή,
θα ‘ναι η πρώτη στιγμή
σε μια νέα ζωή.
Θα ‘ναι η πρώτη στιγμή
σε μια νέα ζωή
Θα ‘ναι η πρώτη φορά
που δεν ήρθα αργά.
Πόσα τρένα μετρώ
έχω χάσει εδώ
Μες στον άδειο σταθμό
με φιλάς και ξυπνώ.
Τώρα ή ποτέ,
τώρα είν’ η στιγμή
Κι αν πεις το ναι
θα ‘ναι τέλος κι αρχή,
θα ‘ναι η πρώτη στιγμή
σε μια νέα ζωή.
|
Se kitó, me kitás
de miló, de milás
periménume edó
s’ énan ádio stathmó.
S’ énan ádio stathmó
ti na pis, ti na po.
Prin chtipísi enniá
tha ‘se kiólas makriá.
Tóra í poté,
tóra in’ i stigmí
Ki an pis to ne
tha ‘ne télos ki archí,
tha ‘ne i próti stigmí
se mia néa zoí.
Tha ‘ne i próti stigmí
se mia néa zoí
Tha ‘ne i próti forá
pu den írtha argá.
Pósa tréna metró
écho chási edó
Mes ston ádio stathmó
me filás ke ksipnó.
Tóra í poté,
tóra in’ i stigmí
Ki an pis to ne
tha ‘ne télos ki archí,
tha ‘ne i próti stigmí
se mia néa zoí.
|