Όταν είσαι μακριά μου κλαίω σαν παιδί,
στο μυαλό μου μαύρες σκέψεις
πάνε κι έρχονται σαν τραίνα,
νιώθω πως τα όνειρά μου έχουν πια χαθεί,
χάνομαι, χάνομαι.
Μου λείπει η αγκαλιά σου και ο κόσμος σκοτεινιάζει,
πεθαίνω στην ιδέα πως για μένα δε σε νοιάζει,
αν έχεις μέσα σου καρδιά κοντά μου γύρισε ξανά,
αυτό το πείσμα σου δε βγάζει πουθενά.
Όταν είσαι μακριά μου κλαίω σαν παιδί,
το παράλογο αγγίζω κι ούτε ξέρω πια τι κάνω,
νιώθω να `χω απομείνει μόνος μου στη γη,
χάνομαι, χάνομαι.
Μου λείπει η αγκαλιά σου και ο κόσμος σκοτεινιάζει,
πεθαίνω στην ιδέα πως για μένα δε σε νοιάζει,
αν έχεις μέσα σου καρδιά κοντά μου γύρισε ξανά,
αυτό το πείσμα σου δε βγάζει πουθενά.
Αυτό το πείσμα σου δε βγάζει πουθενά.
|
Όtan ise makriá mu kleo san pedí,
sto mialó mu mavres sképsis
páne ki érchonte san trena,
niótho pos ta ónirá mu échun pia chathi,
chánome, chánome.
Mu lipi i agkaliá su ke o kósmos skotiniázi,
petheno stin idéa pos gia ména de se niázi,
an échis mésa su kardiá kontá mu girise ksaná,
aftó to pisma su de vgázi puthená.
Όtan ise makriá mu kleo san pedí,
to parálogo angizo ki ute kséro pia ti káno,
niótho na `cho apomini mónos mu sti gi,
chánome, chánome.
Mu lipi i agkaliá su ke o kósmos skotiniázi,
petheno stin idéa pos gia ména de se niázi,
an échis mésa su kardiá kontá mu girise ksaná,
aftó to pisma su de vgázi puthená.
Aftó to pisma su de vgázi puthená.
|