Θα πεθάνω τσάμπα, βρε παλιοζωή,
και τι θα κερδίσεις, μοίρα μου σκληρή,
φοβάμαι να γελάσω πια,
φοβάμαι να γελάσω πια, φοβάμαι να γελάσω,
γιατί αν γελάσω το πρωί,
γιατί αν γελάσω το πρωί, το δειλινό θα κλάψω.
Θα πεθάνω τσάμπα, βρε παλιοζωή.
Σαν το γέρο- βράχο, μες στις ρεμματιές,
με χτυπούν οι μπόρες και οι συμφορές,
φοβάμαι να γελάσω πια,
φοβάμαι να γελάσω πια, φοβάμαι να γελάσω,
γιατί αν γελάσω το πρωί,
γιατί αν γελάσω το πρωί, το δειλινό θα κλάψω.
Θα πεθάνω τσάμπα, βρε παλιοζωή.
Σαν σφυρί, οι μοίρα, όλο με χτυπά,
κι αν δε βγάζω δάκρυ, κλαίω μυστικά,
φοβάμαι να γελάσω πια,
φοβάμαι να γελάσω πια, φοβάμαι να γελάσω,
γιατί αν γελάσω το πρωί,
γιατί αν γελάσω το πρωί, το δειλινό θα κλάψω.
Θα πεθάνω τσάμπα, βρε παλιοζωή.
|
Tha petháno tsába, vre paliozoí,
ke ti tha kerdísis, mira mu sklirí,
fováme na geláso pia,
fováme na geláso pia, fováme na geláso,
giatí an geláso to pri,
giatí an geláso to pri, to dilinó tha klápso.
Tha petháno tsába, vre paliozoí.
San to géro- vrácho, mes stis remmatiés,
me chtipun i bóres ke i simforés,
fováme na geláso pia,
fováme na geláso pia, fováme na geláso,
giatí an geláso to pri,
giatí an geláso to pri, to dilinó tha klápso.
Tha petháno tsába, vre paliozoí.
San sfirí, i mira, ólo me chtipá,
ki an de vgázo dákri, kleo mistiká,
fováme na geláso pia,
fováme na geláso pia, fováme na geláso,
giatí an geláso to pri,
giatí an geláso to pri, to dilinó tha klápso.
Tha petháno tsába, vre paliozoí.
|