Εδώ δεν πιάνουν οι κατάρες δεν πιάνουν οι ευχές
Εδώ το τώρα ζητιανεύει λίγη πίκρα απ’ το χτες
Εδώ οι άγγελοι δεν κλαίνε ούτε γλύφουν πληγές
Εδώ η θλίψη δεν κερδίζει ποτέ
Εδώ οι μέρες ταξιδεύουν σαν χελώνες νεκρές
κι εγώ τρικλίζοντας τις ακολουθώ
Εδώ οι σκέψεις ζωντανεύουν ναυάγια, πυρκαγιές
Καίγομαι ολόκληρος εδώ και ξανασβήνω εδώ
Εδώ οι νύχτες δε διψάνε γι’ άλλες άγριες γιορτές,
μονάχα σκιάχτρα τραγουδάνε με καρδιές δανεικές
Εδώ πεθαίνουν νυσταγμένοι οι τελευταίοι εραστές
Εδώ η θλίψη δεν κερδίζει ποτέ
|
Edó den piánun i katáres den piánun i efchés
Edó to tóra zitianevi lígi píkra ap’ to chtes
Edó i ángeli den klene ute glífun pligés
Edó i thlípsi den kerdízi poté
Edó i méres taksidevun san chelónes nekrés
ki egó triklízontas tis akoluthó
Edó i sképsis zontanevun nafágia, pirkagiés
Kegome olókliros edó ke ksanasvíno edó
Edó i níchtes de dipsáne gi’ álles ágries giortés,
monácha skiáchtra tragudáne me kardiés danikés
Edó pethenun nistagméni i teleftei erastés
Edó i thlípsi den kerdízi poté
|