Στην άκρη της σιωπής, σε μυστικά τοπία,
η αγάπη είναι μαγεία
γιατρεύει κάθε πόνο της ψυχής,
Ξεχνάς τις αφορμές, ξεχνάς και την αιτία,
τι να ‘χει σημασία
εκεί που λιώνουν οι διαδρομές.
Και πάλι πώς μπορείς να μην τα πεις,
καρφιά γίνονται οι ώρες της αγρύπνιας,
Φακίρικο κρεβάτι
κι η μνήμη ρίχνει αλάτι στις πληγές.
Κι αν κάνεις πως γελάς κι αν κάνεις πως δε βλέπεις,
τα πάντα τ’ ανατρέπεις
όταν τον εαυτό σου ξεπουλάς,
το βλέμμα σου κενό και οι γροθιές σφιγμένες,
κι οι ελπίδες σου χαμένες
ανάμεσα σε γη και ουρανό.
Και πάλι πώς μπορείς να μην τα πεις,
καρφιά γίνονται οι ώρες της αγρύπνιας,
Φακίρικο κρεβάτι
κι η μνήμη ρίχνει αλάτι στις πληγές.
|
Stin ákri tis siopís, se mistiká topía,
i agápi ine magia
giatrevi káthe póno tis psichís,
Ksechnás tis aformés, ksechnás ke tin etía,
ti na ‘chi simasía
eki pu liónun i diadromés.
Ke páli pós boris na min ta pis,
karfiá ginonte i óres tis agrípnias,
Fakíriko kreváti
ki i mními ríchni aláti stis pligés.
Ki an kánis pos gelás ki an kánis pos de vlépis,
ta pánta t’ anatrépis
ótan ton eaftó su ksepulás,
to vlémma su kenó ke i grothiés sfigménes,
ki i elpídes su chaménes
anámesa se gi ke uranó.
Ke páli pós boris na min ta pis,
karfiá ginonte i óres tis agrípnias,
Fakíriko kreváti
ki i mními ríchni aláti stis pligés.
|