Τελειώσανε όλα ετούτη τη βραδιά
Φωνάζεις αντίο ραγίζεις μια καρδιά
σε λίγο σε χάνω μακριά μου θα χαθείς
πεθαίνω στη σκέψη πως δε θα ξαναρθείς
Πως, πως φτάσαμε ως εδώ
δε θα σε ξαναδώ
δε θα σε ξαναγγίξω
Πως, πως φτάσαμε ως εδώ
δε θα σε ξαναδώ
έσβησε το όνειρο χωρίς να το ζήσω
Πως, πες μου πως, εγώ να ζήσω
Και πάλι μονάχος σε τούτη τη ζωή
η πρώτη μας νύχτα που δε θα ’μαστε μαζί
σε βλέπω να φεύγεις και μπρος μου τώρα περνούν
χιλιάδες στιγμές μας που δε θα ξαναρθούν
Πως, πως φτάσαμε ως εδώ
δε θα σε ξαναδώ
δε θα σε ξαναγγίξω
Πως, πως φτάσαμε ως εδώ
δε θα σε ξαναδώ
έσβησε το όνειρο χωρίς να το ζήσω
Πως, πες μου πως, εγώ να ζήσω
|
Teliósane óla etuti ti vradiá
Fonázis antío ragizis mia kardiá
se lígo se cháno makriá mu tha chathis
petheno sti sképsi pos de tha ksanarthis
Pos, pos ftásame os edó
de tha se ksanadó
de tha se ksanangikso
Pos, pos ftásame os edó
de tha se ksanadó
ésvise to óniro chorís na to zíso
Pos, pes mu pos, egó na zíso
Ke páli monáchos se tuti ti zoí
i próti mas níchta pu de tha ’maste mazí
se vlépo na fevgis ke bros mu tóra pernun
chiliádes stigmés mas pu de tha ksanarthun
Pos, pos ftásame os edó
de tha se ksanadó
de tha se ksanangikso
Pos, pos ftásame os edó
de tha se ksanadó
ésvise to óniro chorís na to zíso
Pos, pes mu pos, egó na zíso
|