Δεν έφυγα, κουράστηκα
να σε κοιτάω να φεύγεις
να με κοιτάς παράξενα
σαν να με διαπερνάς
Δεν έφυγα, φαντάστηκα
πως είναι να ξεφεύγεις
πως είναι με κλειστή πληγή
για πάντα να πονάς
Μ’ έχει γεμίσει ο νοτιάς
με σκόνη απ’ τη Σαχάρα
μου λείπουν οι καφέδες μας
και τα στριφτά τσιγάρα
Δεν έφυγα, κυνήγησα
το χρόνο να τον σβήσω
να βάλω μες στα μάτια σου
καινούριο υλικό
Δεν έφυγα, ξεκίνησα
μα είμαι πάλι πίσω
σ’ εκείνο που λιγόστεψε
μα είναι αρκετό
|
Den éfiga, kurástika
na se kitáo na fevgis
na me kitás paráksena
san na me diapernás
Den éfiga, fantástika
pos ine na ksefevgis
pos ine me klistí pligí
gia pánta na ponás
M’ échi gemísi o notiás
me skóni ap’ ti Sachára
mu lipun i kafédes mas
ke ta striftá tsigára
Den éfiga, kinígisa
to chróno na ton svíso
na válo mes sta mátia su
kenurio ilikó
Den éfiga, ksekínisa
ma ime páli píso
s’ ekino pu ligóstepse
ma ine arketó
|