Σμύρνη, κερί κι ασήμι
για να σε πλάσω για να σε βρω.
Σμύρνη, κομμάτια εγίνη
καθρέφτης που ‘πεσε απ’ τον ουρανό.
Σμύρνη, ματώνει η μνήμη,
πέλαγος γίνεται φτάνει ως εδώ.
Σμύρνη, κλαίνε τα πλήθη,
καπνός σε κρύβει που να σε βρω.
Σμύρνη, λυγμός σε πνίγει
κι ακούς τη νύχτα το ουρλιαχτό.
Σμύρνη, ράγισαν θρήνοι
τη νύχτα που ‘σβησε τ’ άσβηστο φως.
|
Smírni, kerí ki asími
gia na se pláso gia na se vro.
Smírni, kommátia egini
kathréftis pu ‘pese ap’ ton uranó.
Smírni, matóni i mními,
pélagos ginete ftáni os edó.
Smírni, klene ta plíthi,
kapnós se krívi pu na se vro.
Smírni, ligmós se pnígi
ki akus ti níchta to urliachtó.
Smírni, rágisan thríni
ti níchta pu ‘svise t’ ásvisto fos.
|