Δεν είμαι πια εκείνη που νομίζεις
την ύπαρξή μου δεν την καθορίζεις
Σιγά σιγά συνέρχομαι, τον εαυτό μου σκέφτομαι,
δεν αυτοκαταστρέφομαι για την αγάπη σου
Δεν είμαι πια εκείνη που θα τρέξει,
αρκεί εσύ να πεις μόνο μια λέξη
Δε θέλω να τρελαίνομαι, στα χείλη σου να κρέμομαι
Δε θέλω να πικραίνομαι, αδύναμη να φαίνομαι
Αλλάζω! Αλλάζω!
Αλλιώς μεταμορφώνομαι, στα λάθη βελτιώνομαι
Δεν πρέπει να πληγώνομαι στο τέλος, εγώ
Αλλάζω! Αλλάζω!
Μ’ εκείνη που με πέρασες δε μοιάζω,
δεν έχω για σένα καιρό
Δεν είμαι πια εκείνη που νομίζεις,
να φεύγεις κι όταν θέλεις να γυρίζεις
Τελειώσανε τα ψέματα, δεν έχω αποθέματα
και να χωρίζω έμαθα, όπως σ’ αγάπησα
Δεν είμαι πια εκείνη που δεν ξέρει,
τι μόνη της μπορεί να καταφέρει
Γι’ αυτό σου παραδόθηκα για λίγο, ταπεινώθηκα
Στα πόδια μου σηκώθηκα, κατάφερα και σώθηκα
Αλλάζω! Αλλάζω!
Αλλιώς…
|
Den ime pia ekini pu nomízis
tin íparksí mu den tin kathorízis
Sigá sigá sinérchome, ton eaftó mu skéftome,
den aftokatastréfome gia tin agápi su
Den ime pia ekini pu tha tréksi,
arki esí na pis móno mia léksi
De thélo na trelenome, sta chili su na krémome
De thélo na pikrenome, adínami na fenome
Allázo! Allázo!
Alliós metamorfónome, sta láthi veltiónome
Den prépi na pligónome sto télos, egó
Allázo! Allázo!
M’ ekini pu me pérases de miázo,
den écho gia séna keró
Den ime pia ekini pu nomízis,
na fevgis ki ótan thélis na girízis
Teliósane ta psémata, den écho apothémata
ke na chorízo ématha, ópos s’ agápisa
Den ime pia ekini pu den kséri,
ti móni tis bori na kataféri
Gi’ aftó su paradóthika gia lígo, tapinóthika
Sta pódia mu sikóthika, katáfera ke sóthika
Allázo! Allázo!
Alliós…
|