Όσο η γη αυτή γυρίζει
τόσο εγώ θα σ’ αγαπώ,
όσο υπάρχω κι αναπνέω
για εσένανε θα ζω.
Τι σε έχει πιάσει και φοβάσαι μη χαθώ,
μη στεναχωριέσαι, μη μου κλαις,
για κανένα λόγο δε θα σε απαρνηθώ,
τέτοια λόγια μη σ’ ακούω να λες.
Δεν υπάρχουν λέξεις να στο γράψω,
δεν υπάρχουν λόγια να στο πω,
μες στους δρόμους θέλω να φωνάξω
πως εσένα μόνο αγαπώ.
Όσο τα λουλούδια ανθίζουν
και πετούνε τα πουλιά,
τόσο εγώ θα σε γεμίζω
της αγάπης μου φιλιά.
Τι σε έχει πιάσει και φοβάσαι μη χαθώ,
μη στεναχωριέσαι, μη μου κλαις,
για κανένα λόγο δε θα σε απαρνηθώ,
τέτοια λόγια μη σ’ ακούω να λες.
Δεν υπάρχουν λέξεις να στο γράψω,
δεν υπάρχουν λόγια να στο πω,
μες στους δρόμους θέλω να φωνάξω
πως εσένα μόνο αγαπώ.
|
Όso i gi aftí girízi
tóso egó tha s’ agapó,
óso ipárcho ki anapnéo
gia esénane tha zo.
Ti se échi piási ke fováse mi chathó,
mi stenachoriése, mi mu kles,
gia kanéna lógo de tha se aparnithó,
tétia lógia mi s’ akuo na les.
Den ipárchun léksis na sto grápso,
den ipárchun lógia na sto po,
mes stus drómus thélo na fonákso
pos eséna móno agapó.
Όso ta luludia anthízun
ke petune ta puliá,
tóso egó tha se gemízo
tis agápis mu filiá.
Ti se échi piási ke fováse mi chathó,
mi stenachoriése, mi mu kles,
gia kanéna lógo de tha se aparnithó,
tétia lógia mi s’ akuo na les.
Den ipárchun léksis na sto grápso,
den ipárchun lógia na sto po,
mes stus drómus thélo na fonákso
pos eséna móno agapó.
|