Ράγισα, και την καρδιά μου σφράγισα
κι απόψε επαναστάτησα
πρώτη φορά αυτό το κάνω
Ράγισα, το ψέμα σου δεν άντεξα
για χάρη σου ναυάγησα
μα δεν το ξανακάνω
Δεν έχω τίποτα να φοβηθώ
είμαι στης μοναξιάς μου το βυθό
Όπου κι αν πάω θα ‘ναι καλύτερα
φεύγω σου λέω μια ώρα αρχύτερα
Ράγισα, κι απόψε επαναστάτησα
Ράγισα κι όλα στη μέση τα άφησα
το λόγο μου δεν κράτησα
πως ίσως όλα να τ’ αντέξω
Ράγισα, μέσα μου σε κατάργησα
να το πιστέψω άργησα πως είχα πέσει έξω
Δεν έχω τίποτα να φοβηθώ
είμαι στης μοναξιάς μου το βυθό
Όπου κι αν πάω θα ‘ναι καλύτερα
φεύγω σου λέω μια ώρα αρχύτερα
Ράγισα, κι απόψε επαναστάτησα
|
Rágisa, ke tin kardiá mu sfrágisa
ki apópse epanastátisa
próti forá aftó to káno
Rágisa, to pséma su den ánteksa
gia chári su nafágisa
ma den to ksanakáno
Den écho típota na fovithó
ime stis monaksiás mu to vithó
Όpu ki an páo tha ‘ne kalítera
fevgo su léo mia óra archítera
Rágisa, ki apópse epanastátisa
Rágisa ki óla sti mési ta áfisa
to lógo mu den krátisa
pos ísos óla na t’ antékso
Rágisa, mésa mu se katárgisa
na to pistépso árgisa pos icha pési ékso
Den écho típota na fovithó
ime stis monaksiás mu to vithó
Όpu ki an páo tha ‘ne kalítera
fevgo su léo mia óra archítera
Rágisa, ki apópse epanastátisa
|