Και τώρα πάνω σ’ αυτό το οροπέδιο σας καλώ
Τώρα που θα βυθίσω το μαχαίρι στο στήθος μου
να σας δώσω το αίμα μου
Θα ‘χει τεράστιες πόρτες
Ουρανοί ουρανοί, τρέμουν τρέμουν κυλάνε
Μπροστά στα πόδια σας, στα όνειρά σας, στο ψωμί
κρότοι καταστροφής
και νέα αυγή κατεβαίνει
Ο άνεμός μου κάθε νύχτα με παγώνει
μα νέα αυγή κατεβαίνει
Και νέα αυγή κατεβαίνει
Μη με κοιτάτε παράξενα κανένας δε με γνωρίζει
Μη με κοιτάτε παράξενα κανείς σας δε με γνωρίζει
Δεν ήρθα να ξαφνιάσω τις μέρες σας
δεν κρατώ τη ρομφαία
Κυκλοφορούσα αιώνες μέσα στο πλήθος σας
στους δρόμους, στις αρτηρίες
Δεν ήρθα να καταργήσω το νόμο
δεν κρατώ τη ρομφαία
Κυκλοφορούσα αιώνες μέσα στους ήχους σας
Δεν ήρθα σαν ξένος, δεν ήρθα
|
Ke tóra páno s’ aftó to oropédio sas kaló
Tóra pu tha vithíso to macheri sto stíthos mu
na sas dóso to ema mu
Tha ‘chi terásties pórtes
Oirani urani, trémun trémun kiláne
Brostá sta pódia sas, sta ónirá sas, sto psomí
króti katastrofís
ke néa avgí kateveni
O ánemós mu káthe níchta me pagóni
ma néa avgí kateveni
Ke néa avgí kateveni
Mi me kitáte paráksena kanénas de me gnorízi
Mi me kitáte paráksena kanis sas de me gnorízi
Den írtha na ksafniáso tis méres sas
den krató ti romfea
Kikloforusa eónes mésa sto plíthos sas
stus drómus, stis artiríes
Den írtha na katargíso to nómo
den krató ti romfea
Kikloforusa eónes mésa stus íchus sas
Den írtha san ksénos, den írtha
|