Δε θέλω να σου πω λόγια μεγάλα
παγώνει μες στο στήθος μου η φωνή
μικρό μου ανθρωπάκι σε μια γυάλα
ποιος να φωνάξει πια και τι να πει
Δεν έχω να σου πω λόγια μεγάλα
έχουνε όλα ειπωθεί από καιρό
μα τίποτε δεν άλλαξε εδώ πέρα
αν ήταν θα το ξέραμε και οι δυο
Άνθρωπε ανθρωπάκι μου μικρό
στο ίδιο ανέκδοτο και εγώ
μες στης σιωπής σου το θαλάμι
Από το διπλανό κελί
ένα μονάχα θα σου πω
και ας το πάρει το ποτάμι
Άνθρωπε ανθρωπάκι μου μικρό
μην περιμένεις πια εδώ
κανείς δε θα ‘ρθει να σε σώσει
Ένα μονάχα θα σου πω
ό, τι δεν πάρεις μοναχός
κανείς δε θα ‘ρθει να στο δώσει
Δεν έχω να σου πω λόγια μεγάλα
έχουν όλα ειπωθεί χίλιες φορές
ο κόσμος δεν αλλάζει με κουβέντες
δεν άλλαξε ποτέ με προσευχές
|
De thélo na su po lógia megála
pagóni mes sto stíthos mu i foní
mikró mu anthropáki se mia giála
pios na fonáksi pia ke ti na pi
Den écho na su po lógia megála
échune óla ipothi apó keró
ma típote den állakse edó péra
an ítan tha to ksérame ke i dio
Άnthrope anthropáki mu mikró
sto ídio anékdoto ke egó
mes stis siopís su to thalámi
Apó to diplanó kelí
éna monácha tha su po
ke as to pári to potámi
Άnthrope anthropáki mu mikró
min periménis pia edó
kanis de tha ‘rthi na se sósi
Έna monácha tha su po
ó, ti den páris monachós
kanis de tha ‘rthi na sto dósi
Den écho na su po lógia megála
échun óla ipothi chílies forés
o kósmos den allázi me kuvéntes
den állakse poté me prosefchés
|