Για την πατρίδα μου μιλούσες κι έλεγες πολλά
και στα χέρια τη μετρούσες κι ήτανε ψιλά
κι ήρθε νύχτα, μες στην μπόρα ψάχνω να σε βρω
την ουρά σου μες στα σκέλια έκρυβες θαρρώ
Κύριε τάδε, πάλι μπροστά
παράσημα κουδουνιστά
η πατρίς σου ευγνωμονούσα
ενδοξότατε
Κύριε τάδε, να ‘σαι καλά
και δε ρωτώ πολλά πολλά
και γελάω, πάντα γελούσα
εντιμότατε
Τα φαρδιά σου τα μανίκια ήταν σιγουριά
για του άδικου την ώρα, για παρηγοριά
Κι ήρθαν νύχτα μες στην μπόρα, θάρρος για να βρω
την ουρά σου μες στα σκέλια έκρυβες θαρρώ
|
Gia tin patrída mu miluses ki éleges pollá
ke sta chéria ti metruses ki ítane psilá
ki írthe níchta, mes stin bóra psáchno na se vro
tin urá su mes sta skélia ékrives tharró
Kírie táde, páli brostá
parásima kudunistá
i patrís su evgnomonusa
endoksótate
Kírie táde, na ‘se kalá
ke de rotó pollá pollá
ke geláo, pánta gelusa
entimótate
Ta fardiá su ta maníkia ítan siguriá
gia tu ádiku tin óra, gia parigoriá
Ki írthan níchta mes stin bóra, thárros gia na vro
tin urá su mes sta skélia ékrives tharró
|