Μην απορήσεις αν μ’ αντικρίσεις
Να είμαι στο χείλος της καταστροφής
Κι αν θες αιτία σου δίνω μια
Εσύ είσαι εκείνη που αδιαφορείς
Δεν μπορώ άλλο μη χτυπάς
Πάψε πια να με πετάς
Σαν το κέρμα στο ζητιάνο
Κάτι αξίζω παραπάνω
Αν διασκεδάζεις πίκρα όταν στάζεις
Εγώ δεν μπορώ να τ’ αντέξω λεπτό
Κι αν κάποια μέρα με κάνεις πέρα
Να ξέρεις πως πίσω ποτέ δε γυρνώ
Δεν μπορώ άλλο μη χτυπάς
Πάψε πια να με πετάς
Σαν το κέρμα στο ζητιάνο
Κάτι αξίζω παραπάνω
|
Min aporísis an m’ antikrísis
Na ime sto chilos tis katastrofís
Ki an thes etía su díno mia
Esí ise ekini pu adiaforis
Den boró állo mi chtipás
Pápse pia na me petás
San to kérma sto zitiáno
Káti aksízo parapáno
An diaskedázis píkra ótan stázis
Egó den boró na t’ antékso leptó
Ki an kápia méra me kánis péra
Na kséris pos píso poté de girnó
Den boró állo mi chtipás
Pápse pia na me petás
San to kérma sto zitiáno
Káti aksízo parapáno
|