Μια ζωή στραπάτσα απάνω στα βαπόρια,
ημέρα με μπουνάτσα δεν νιώσαμε κι εμείς,
τα όνειρά μας άδεια κι ο ύπνος στεναχώρια,
μοιάζουμε με καράβια μιας άγονης γραμμής.
Του γυρισμού μαράζι
μπροστά στο ξεροβόρι
σαν άλμπουρο κουρνιάζει
στου καραβιού την πλώρη.
Μια ζωή ναυάγια, γλυφό νερό κι αλμύρα,
την Παναγιά την άγια στα χείλη προσευχή,
σε κάθε μας λιμάνι η ίδια πάντα μοίρα
κι η αμαρτία φτάνει σαν πίσσα στην ψυχή.
Του γυρισμού μαράζι
μπροστά στο ξεροβόρι
σαν άλμπουρο κουρνιάζει
στου καραβιού την πλώρη.
|
Mia zoí strapátsa apáno sta vapória,
iméra me bunátsa den niósame ki emis,
ta ónirá mas ádia ki o ípnos stenachória,
miázume me karávia mias ágonis grammís.
Tu girismu marázi
brostá sto kserovóri
san álburo kurniázi
stu karaviu tin plóri.
Mia zoí nafágia, glifó neró ki almíra,
tin Panagiá tin ágia sta chili prosefchí,
se káthe mas limáni i ídia pánta mira
ki i amartía ftáni san píssa stin psichí.
Tu girismu marázi
brostá sto kserovóri
san álburo kurniázi
stu karaviu tin plóri.
|