Ανήσυχος και φοβισμένος με κοιτάζεις
Λες πως το πάθος μας τελειώνει
Κ’ η αγάπη μας κι αυτή ξεψυχά
Δεν το πιστεύεις θες να κλάψεις να φωνάξεις
Μα εγώ σου λέω μη φοβάσαι
Κοίταξέ με ακόμα μία φορά
Δεν πεθαίνει δεν πεθαίνει
Η αγάπη που μας δένει
Δεν πεθαίνει τ’ όνειρο μας
Γιατί ζει μες το μυαλό μας
Δεν πεθαίνει δεν πεθαίνει
Η αγάπη που μας δένει
Δεν πεθαίνει τ’ όνειρο μας
Γιατί ζει μες το μυαλό μας
Αναρωτιέσαι γιατί όλα να τελειώνουν
Φοβάσαι πως δε θα γλιτώσουμε
Εμείς από το τέλος αυτό
Και κάθε μέρα αυτές οι σκέψεις σε σταυρώνουν
Μα εγώ σου λέω μη φοβάσαι
Γιατί εγώ για πάντα θα σ’ αγαπώ
Δεν πεθαίνει δεν πεθαίνει
Η αγάπη που μας δένει
Δεν πεθαίνει τ’ όνειρο μας
Γιατί ζει μες το μυαλό μας
Δεν πεθαίνει δεν πεθαίνει
Η αγάπη που μας δένει
Δεν πεθαίνει τ’ όνειρο μας
Γιατί ζει μες το μυαλό μας
Δεν πεθαίνει δεν πεθαίνει…
|
Anísichos ke fovisménos me kitázis
Les pos to páthos mas telióni
K’ i agápi mas ki aftí ksepsichá
Den to pistevis thes na klápsis na fonáksis
Ma egó su léo mi fováse
Kitaksé me akóma mía forá
Den petheni den petheni
I agápi pu mas déni
Den petheni t’ óniro mas
Giatí zi mes to mialó mas
Den petheni den petheni
I agápi pu mas déni
Den petheni t’ óniro mas
Giatí zi mes to mialó mas
Anarotiése giatí óla na teliónun
Fováse pos de tha glitósume
Emis apó to télos aftó
Ke káthe méra aftés i sképsis se stavrónun
Ma egó su léo mi fováse
Giatí egó gia pánta tha s’ agapó
Den petheni den petheni
I agápi pu mas déni
Den petheni t’ óniro mas
Giatí zi mes to mialó mas
Den petheni den petheni
I agápi pu mas déni
Den petheni t’ óniro mas
Giatí zi mes to mialó mas
Den petheni den petheni…
|