Είν’ από χρόνια που λες
που έχω στο βλέμμα δυο ουλές
αυτές θα μου μένανε
ίδια εμένανε.
Άμα θα δεις την καρδιά
έχει στη μέση μια ροδιά
στο φως πετάχτηκε
δεν κοιτάχτηκε
δεν πειράζει πια.
Μια νύχτα πλάνταξε
στο κλάμα για όλα
σκυλί που τράνταξε, ναι
του κόσμου η φόλα.
Πάντα υπάρχει ο κίνδυνος
μια χούφτα οδύνης
δεν είσαι ακίνδυνος
για ό,τι δίνεις.
Δεν είσαι ακίνδυνος, ναι
για ό,τι δίνεις.
Χάρηκα που τα ‘παμε
έστω και τώρα.
Είν’ από χρόνια που λες
που έχω στα λόγια αναβολές.
Γι’ αυτό και δε μίλαγα.
Παραμίλαγα.
Άμα θα δεις την καρδιά
μου ’τυχε τέτοια αναποδιά
που δεν το φαντάζεσαι
μήπως βιάζεσαι…
δεν πειράζει πια…
Χαράζει, φίλα με.
Απ’ το μυαλό σου.
Σαν δάκρυ κύλα με ναι
στο μάγουλό σου.
Πάντα υπάρχει ο κίνδυνος
μια χούφτα οδύνης.
Δεν είσαι ακίνδυνος
για ό,τι δίνεις.
Δεν είσαι ακίνδυνος, ναι
για ό,τι δίνεις.
Κάτι υπάρχει αζήτητο
βαθιά μας πάντα
πάντα.
Δεν είσαι ακίνδυνος.
Δεν είσαι ακίνδυνος, ναι.
Χάρηκα που τα ‘παμε
έστω και τώρα
Τώρα.
|
In’ apó chrónia pu les
pu écho sto vlémma dio ulés
aftés tha mu ménane
ídia eménane.
Άma tha dis tin kardiá
échi sti mési mia rodiá
sto fos petáchtike
den kitáchtike
den pirázi pia.
Mia níchta plántakse
sto kláma gia óla
skilí pu trántakse, ne
tu kósmu i fóla.
Pánta ipárchi o kíndinos
mia chufta odínis
den ise akíndinos
gia ó,ti dínis.
Den ise akíndinos, ne
gia ó,ti dínis.
Chárika pu ta ‘pame
ésto ke tóra.
In’ apó chrónia pu les
pu écho sta lógia anavolés.
Gi’ aftó ke de mílaga.
Paramílaga.
Άma tha dis tin kardiá
mu ’tiche tétia anapodiá
pu den to fantázese
mípos viázese…
den pirázi pia…
Charázi, fíla me.
Ap’ to mialó su.
San dákri kíla me ne
sto máguló su.
Pánta ipárchi o kíndinos
mia chufta odínis.
Den ise akíndinos
gia ó,ti dínis.
Den ise akíndinos, ne
gia ó,ti dínis.
Káti ipárchi azítito
vathiá mas pánta
pánta.
Den ise akíndinos.
Den ise akíndinos, ne.
Chárika pu ta ‘pame
ésto ke tóra
Tóra.
|