Κατάργησέ με, εξαφάνισέ με
στη λήθη ρίξε με να δεις
για σένα αν αξίζω
σιγά σιγά θα αναβλύζω.
Παράτησέ με, τα μάτια σου δεν κλαίνε
φύγε αν θέλεις μακριά
εγώ θα μείνω πίσω
σ’ αυτήν την πόλη Αύγουστο
θα πιω μέχρι να σβήσω.
Πάρε το χρόνο που ζητάς
και εγώ θα ανεμίζω
τον εαυτό που θα πονά
γλυκά θα νανουρίζω.
Θα ‘χω τα πόδια μου γυμνά
κι η άσφαλτος θα ξέρει
σε ποιο βαθμό με έκαψες
αυτό το καλοκαίρι.
Δύσκολες μέρες, οι ώρες σαν φοβέρες
φύγε αν θέλεις μακριά
θα βρεις εσύ παρέα
τα σχέδια που έκανα
ναυάγησαν μοιραία.
|
Katárgisé me, eksafánisé me
sti líthi ríkse me na dis
gia séna an aksízo
sigá sigá tha anavlízo.
Parátisé me, ta mátia su den klene
fíge an thélis makriá
egó tha mino píso
s’ aftín tin póli Avgusto
tha pio méchri na svíso.
Páre to chróno pu zitás
ke egó tha anemízo
ton eaftó pu tha poná
gliká tha nanurízo.
Tha ‘cho ta pódia mu gimná
ki i ásfaltos tha kséri
se pio vathmó me ékapses
aftó to kalokeri.
Dískoles méres, i óres san fovéres
fíge an thélis makriá
tha vris esí paréa
ta schédia pu ékana
nafágisan mirea.
|