Δεν έχει στόμα ο καημός να σου μιλήσει
δεν έχει λόγια ο στεναγμός να σου το πει
δεν έχει μάτια ο χωρισμός για να δακρύσει
να μη που φύγεις, μην πετάξεις το πρωί.
Άνθρωπος δεν είν’ ο πόνος
φίλος για να ζεσταθείς
κι έτσι κι απομείνεις μόνος
σαν κλαράκι θα κοπείς.
Δεν έχει σίδερα ο πόνος να τα σπάσεις
σκοινί δεν είναι η μοναξιά για να κοπεί
δε έχει χέρια η αγάπη να την πιάσεις
να την κρατήσεις μια ολόκληρη ζωή.
Άνθρωπος δεν είν’ ο πόνος
φίλος για να ζεσταθείς
κι έτσι κι απομείνεις μόνος
σαν κλαράκι θα κοπείς.
|
Den échi stóma o kaimós na su milísi
den échi lógia o stenagmós na su to pi
den échi mátia o chorismós gia na dakrísi
na mi pu fígis, min petáksis to pri.
Άnthropos den in’ o pónos
fílos gia na zestathis
ki étsi ki apominis mónos
san klaráki tha kopis.
Den échi sídera o pónos na ta spásis
skiní den ine i monaksiá gia na kopi
de échi chéria i agápi na tin piásis
na tin kratísis mia olókliri zoí.
Άnthropos den in’ o pónos
fílos gia na zestathis
ki étsi ki apominis mónos
san klaráki tha kopis.
|