Λένε πως μοιάζουν
δυο ερωτευμένοι αν αγαπούν πολύ
κι εγώ όλο φεύγω
κι όλο με δένει πάνω σου η ζωή
Αλλάζω αλήθεια
Αλλάζω ψέμα και λέω θα σωθώ
Μα κουβαλάω
Πάντα εσένα, άγκυρα στο μυαλό
Εγώ δεν είμαι πια εγώ
Εγώ δεν έχω εαυτό
Εγώ έγινα τώρα εσύ
Εσύ που αγάπησα πολύ
Εγώ δεν είμαι πια εγώ
Εγώ δεν έχω εαυτό
Εγώ θα είμαι τώρα εσύ
Εσύ για όλη μου τη ζωή
Λένε πως έχουν
το ίδιο βλέμμα δυο που αγαπούν πολύ
μα εγώ πώς μοιάζω
τόσο με εσένα που σ’ έχω αρνηθεί
Σε λέω φταίχτη
Σε λέω ψεύτη κι έτσι σε ξεπερνώ
Μα μόλις βλέπω
μες τον καθρέφτη, εσένανε κοιτώ
|
Léne pos miázun
dio erotevméni an agapun polí
ki egó ólo fevgo
ki ólo me déni páno su i zoí
Allázo alíthia
Allázo pséma ke léo tha sothó
Ma kuvaláo
Pánta eséna, ágkira sto mialó
Egó den ime pia egó
Egó den écho eaftó
Egó égina tóra esí
Esí pu agápisa polí
Egó den ime pia egó
Egó den écho eaftó
Egó tha ime tóra esí
Esí gia óli mu ti zoí
Léne pos échun
to ídio vlémma dio pu agapun polí
ma egó pós miázo
tóso me eséna pu s’ écho arnithi
Se léo ftechti
Se léo psefti ki étsi se ksepernó
Ma mólis vlépo
mes ton kathréfti, esénane kitó
|