Εγώ στ’ απάτητα βουνά
θ’ ανοίγω τα φτερά μου
κι εσύ θα είσαι χαμηλά
κι όχι στο πέταγμα μου
Εγώ θα ξαναγίνω αετός
εσένα όμως να το ξέρεις σε λυπάμαι
αφού μπροστά σου είμαι δυνατός
δεν έχω τίποτ’ άλλο να φοβάμαι
Εγώ θα ξαναγίνω αετός
εσένα όμως να το ξέρεις σε λυπάμαι
αφού μπροστά σου είμαι δυνατός
δεν έχω τίποτ’ άλλο να φοβάμαι
Εγώ σ’ ανέβασα ψηλά
σε πήγα ως στ’ αστέρια
κι εσύ μου κάρφωσες βαθιά
της απονιάς μαχαίρια
Εγώ θα ξαναγίνω αετός
εσένα όμως να το ξέρεις σε λυπάμαι
αφού μπροστά σου είμαι δυνατός
δεν έχω τίποτ’ άλλο να φοβάμαι
Εγώ θα ξαναγίνω αετός
εσένα όμως να το ξέρεις σε λυπάμαι
αφού μπροστά σου είμαι δυνατός
δεν έχω τίποτ’ άλλο να φοβάμαι
|
Egó st’ apátita vuná
th’ anigo ta fterá mu
ki esí tha ise chamilá
ki óchi sto pétagma mu
Egó tha ksanagino aetós
eséna ómos na to kséris se lipáme
afu brostá su ime dinatós
den écho típot’ állo na fováme
Egó tha ksanagino aetós
eséna ómos na to kséris se lipáme
afu brostá su ime dinatós
den écho típot’ állo na fováme
Egó s’ anévasa psilá
se píga os st’ astéria
ki esí mu kárfoses vathiá
tis aponiás macheria
Egó tha ksanagino aetós
eséna ómos na to kséris se lipáme
afu brostá su ime dinatós
den écho típot’ állo na fováme
Egó tha ksanagino aetós
eséna ómos na to kséris se lipáme
afu brostá su ime dinatós
den écho típot’ állo na fováme
|