Μέσα στο πλήθος σαν σκιά
Περνάς μπροστά μου αδιάφορα
Τ’όνομά σου δυνατά
Να το φωνάξω πώς κατάφερα
Σαν να ‘μαι ξένος με κοιτάς
Πόσος καιρός πάει απόρησες
Πάει ένας χρόνος αν ρωτάς
Μα τι σε νοιάζει αφού προχώρησες…
Ένα χρόνο ακριβώς ζω στη παράνοια
Μακριά σου δυστυχώς γελάω σπάνια
Τι να κάτσω να σου πω αφού δεν νοιάζεσαι
Την ώρα κοίταξες να φύγεις βιάζεσαι
Ένα χρόνο κι άλλη μια αιωνιότητα
Που δεν έχω εαυτό ψάχνω ταυτότητα
Το δικό σου το κενό, κενό το άφησα
Ποτέ δεν ξέχασα κι ούτε προσπάθησα…
Σαν να ‘μαι απλά ένας γνωστός
Τα τυπικά μόνο με ρώτησες
Σχεδόν σαν χάρη ο ενικός
Τόσο ψυχρά μ’αντιμετώπισες
Σου ‘μοιαζα τόσο μακρινός
Πόσος καιρός πάει απόρησες
Πάει ένας χρόνος ακριβώς
Μα τι σε νοιάζει αφού προχώρησες…
Ένα χρόνο ακριβώς ζω στη παράνοια
Μακριά σου δυστυχώς γελάω σπάνια
Τι να κάτσω να σου πω αφού δεν νοιάζεσαι
Την ώρα κοίταξες να φύγεις βιάζεσαι
Ένα χρόνο κι άλλη μια αιωνιότητα
Που δεν έχω εαυτό ψάχνω ταυτότητα
Το δικό σου το κενό, κενό το άφησα
Ποτέ δεν ξέχασα κι ούτε προσπάθησα.
|
Mésa sto plíthos san skiá
Pernás brostá mu adiáfora
T’ónomá su dinatá
Na to fonákso pós katáfera
San na ‘me ksénos me kitás
Pósos kerós pái apórises
Pái énas chrónos an rotás
Ma ti se niázi afu prochórises…
Έna chróno akrivós zo sti paránia
Makriá su distichós geláo spánia
Ti na kátso na su po afu den niázese
Tin óra kitakses na fígis viázese
Έna chróno ki álli mia eoniótita
Pu den écho eaftó psáchno taftótita
To dikó su to kenó, kenó to áfisa
Poté den kséchasa ki ute prospáthisa…
San na ‘me aplá énas gnostós
Ta tipiká móno me rótises
Schedón san chári o enikós
Tóso psichrá m’antimetópises
Su ‘miaza tóso makrinós
Pósos kerós pái apórises
Pái énas chrónos akrivós
Ma ti se niázi afu prochórises…
Έna chróno akrivós zo sti paránia
Makriá su distichós geláo spánia
Ti na kátso na su po afu den niázese
Tin óra kitakses na fígis viázese
Έna chróno ki álli mia eoniótita
Pu den écho eaftó psáchno taftótita
To dikó su to kenó, kenó to áfisa
Poté den kséchasa ki ute prospáthisa.
|