Το `σκασε απόψε το φεγγάρι, εδώ συννέφιασε.
Το δάκρυ των παιδιών σου τόπο δεν έπιασε.
Οι εραστές σου γυμνή σ’ αφήσανε, δε σ’ αγαπήσανε
και προδομένη μες στο γαλάζιο σε παρατήσανε.
Κάτι φεγγάρια, δεκαοχτάρια, κύτταρα νέα
Ρωμιές μανάδες, φτιάχνουν Ζορμπάδες απ’ τα εννέα.
Όμως τα ξέχασες, Ελλάδα άστατη, πατρίδα φόνισσα,
έγινες πόρνη, μα ακόμα είσαι αυτοκρατόρισσα.
Κάτι φεγγάρια, δεκαοχτάρια, κύτταρα νέα
Εδώ οι μανάδες φτιάχνουν Ζορμπάδες απ’ τα εννέα.
Το `σκασε απόψε το φεγγάρι, τράβηξε βόρεια
για να ξεφύγει λίγο απ’ τα εγχώρια.
Όργια τόσα, ξύλινη γλώσσα, φεγγάρια πέλαγα
ναυαγισμένοι, κι όποιος αντέξει στα μεσοπέλαγα.
Κάτι φεγγάρια, δεκαοχτάρια, κύτταρα νέα
Ρωμιές μανάδες, φτιάχνουν Ζορμπάδες απ’ τα εννέα.
Όμως τα ξέχασες, Ελλάδα άστατη, πατρίδα φόνισσα,
έγινες πόρνη, μα ακόμα είσαι αυτοκρατόρισσα.
Κάτι φεγγάρια, δεκαοχτάρια, κύτταρα νέα
Εδώ οι μανάδες φτιάχνουν Ζορμπάδες απ’ τα εννέα.
|
To `skase apópse to fengári, edó sinnéfiase.
To dákri ton pedión su tópo den épiase.
I erastés su gimní s’ afísane, de s’ agapísane
ke prodoméni mes sto galázio se paratísane.
Káti fengária, dekaochtária, kíttara néa
Romiés manádes, ftiáchnun Zorbádes ap’ ta ennéa.
Όmos ta kséchases, Elláda ástati, patrída fónissa,
égines pórni, ma akóma ise aftokratórissa.
Káti fengária, dekaochtária, kíttara néa
Edó i manádes ftiáchnun Zorbádes ap’ ta ennéa.
To `skase apópse to fengári, trávikse vória
gia na ksefígi lígo ap’ ta egchória.
Όrgia tósa, ksílini glóssa, fengária pélaga
nafagisméni, ki ópios antéksi sta mesopélaga.
Káti fengária, dekaochtária, kíttara néa
Romiés manádes, ftiáchnun Zorbádes ap’ ta ennéa.
Όmos ta kséchases, Elláda ástati, patrída fónissa,
égines pórni, ma akóma ise aftokratórissa.
Káti fengária, dekaochtária, kíttara néa
Edó i manádes ftiáchnun Zorbádes ap’ ta ennéa.
|