Ιταλοί Κορσικανοί
Πορτογάλοι κι Ισπανοί
Στον υπόγειο
Τραγουδάνε
Μήπως φτάνει
Στην Μεσόγειο
Η φωνή
Ζωντανή
Φύγανε παιδάκια στην Αμέρικα
Χέρια γκαρσόνια μαγέρικα
Κι ήρθε απόψε η νυχτιά
Και τους άναψε
Ποιας νοσταλγίας φωτιά
Θάλασσά μου
Κουρασμένοι είναι πια
Οι πολιτισμοί
Που σε γεννήσαν
Έτσι λένε ετούτοι οι ξένοι
Μα η Μεσόγειος κι αν πνιγεί
Θα ‘ναι η γη
Φύγανε παιδάκια στην Αμέρικα
Χέρια γκαρσόνια μαγέρικα
Κι ήρθε απόψε η νυχτιά
Και τους άναψε
Ποιας νοσταλγίας φωτιά
|
Itali Korsikani
Portogáli ki Ispani
Ston ipógio
Tragudáne
Mípos ftáni
Stin Mesógio
I foní
Zontaní
Fígane pedákia stin Amérika
Chéria gkarsónia magérika
Ki írthe apópse i nichtiá
Ke tus ánapse
Pias nostalgias fotiá
Thálassá mu
Kurasméni ine pia
I politismi
Pu se gennísan
Έtsi léne etuti i kséni
Ma i Mesógios ki an pnigi
Tha ‘ne i gi
Fígane pedákia stin Amérika
Chéria gkarsónia magérika
Ki írthe apópse i nichtiá
Ke tus ánapse
Pias nostalgias fotiá
|