Παίζει παιχνίδια ο καιρός µε το µυαλό µου
Βγάζει έναν ήλιο και τα βλέπω όλα καλά
Τρέχει ποτάµι ο ιδρώτας στον λαιµό µου
Σ’ ό,τι µου δίνουν επιστρέφω πιο πολλά.
Άλλοτε νιώθω πως δεν έχω πια να δώσω
Άγριο ζώο τραβηγµένο στη φωλιά
Όλα τα γέλια δεν µου φτάνουν να ισιώσω
Όλα τα χέρια δεν µου φτιάχνουν µια αγκαλιά
Κι έρχονται τα κύµατα να πνίξουνε το τέρας
Κι εγώ κρατιέµαι απ΄τη ζωή σαν το µωρό στη ρώγα
Ποτέ µου δεν κατάλαβα γιατί ο τρελός αέρας
Φωνάζει όλη τη θάλασσα να σβήσει µία φλόγα.
Έτσι όπως έγιναν τα πράγµατα δεν ξέρω
Αν τα κυνήγησα ή µε διάλεξαν αυτά
Ούτε νοµίζω πως κανέναν ενδιαφέρω
Όσα µου τύχαν, άλλοι τα έζησαν διπλά.
|
Pezi pechnídia o kerós µe to µialó µu
Ogázi énan ílio ke ta vlépo óla kalá
Tréchi potáµi o idrótas ston leµó µu
S’ ó,ti µu dínun epistréfo pio pollá.
Άllote niótho pos den écho pia na dóso
Άgrio zóo travigµéno sti foliá
Όla ta gélia den µu ftánun na isióso
Όla ta chéria den µu ftiáchnun µia agkaliá
Ki érchonte ta kíµata na pníksune to téras
Ki egó kratiéµe ap΄ti zoí san to µoró sti róga
Poté µu den katálava giatí o trelós aéras
Fonázi óli ti thálassa na svísi µía flóga.
Έtsi ópos éginan ta prágµata den kséro
An ta kinígisa í µe diáleksan aftá
Oíte noµízo pos kanénan endiaféro
Όsa µu tíchan, álli ta ézisan diplá.
|