Πόσο…
πόσο μου πήρε να σωθώ
απ’ τα συντρίμια μου να βγω
να σε σβήσω πια
να μάθω να μη σε ζητώ.
Τόσο…
όσο κι ο θάνατος αργός
μες στα συντρίμμια λίγο φως
είν’ αργά για μας
αργά γιατί…
Είν’ η πληγή κρυφή
δεν πονάω τώρα
μάταιος ο καημός
κράτησε μια ώρα.
Είν’ η πληγή κρυφή
δεν πονάω τώρα
μάταιος ο καημός
ήταν μπόρα.
Τώρα…
τώρα δεν έχω πια θυμό
είναι λειψό το σ’ αγαπώ
να σ’ αγγιξω πως δεν μπορώ
πολύ…
πολύ μου πήρε να σωθώ.
Τόσο
όσο κι ο θάνατος αργός
μες στα συντρίμια λίγο φως
είναι αργά για μας
αργά γιατί…
|
Póso…
póso mu píre na sothó
ap’ ta sintrímia mu na vgo
na se svíso pia
na mátho na mi se zitó.
Tóso…
óso ki o thánatos argós
mes sta sintrímmia lígo fos
in’ argá gia mas
argá giatí…
In’ i pligí krifí
den ponáo tóra
máteos o kaimós
krátise mia óra.
In’ i pligí krifí
den ponáo tóra
máteos o kaimós
ítan bóra.
Tóra…
tóra den écho pia thimó
ine lipsó to s’ agapó
na s’ angikso pos den boró
polí…
polí mu píre na sothó.
Tóso
óso ki o thánatos argós
mes sta sintrímia lígo fos
ine argá gia mas
argá giatí…
|