Πες μου ποιου αλφάβητου
μίκρυνες τις λέξεις,
ποιο ποτάμι θύμωσες
κι έμεινε μισό.
Τώρα μ’ άλλα γράμματα
πως μπορείς να πλέξεις
όποια γη ερήμωσες,
άλλον ποταμό.
Πες μου ποιον ξελόγιασες
κι όνομα δεν έχει,
ποιο σημάδι αψήφησες
κίβδηλων καιρών.
Στον καθρέφτη κοίταξες
κι άρχισε να βρέχει
και στον ήχο χόρεψες
άγριων δοξαριών.
Είχαν τα ταξίδια σου
μάτια απορημένα
χιλιομπαλωμένα
με χρυσή κλωστή.
Κοίτα πως λιγόστεψαν
οι μεγάλοι δρόμοι
μα είμαι εδώ ακόμη
ίσαλος γραμμή.
|
Pes mu piu alfávitu
míkrines tis léksis,
pio potámi thímoses
ki émine misó.
Tóra m’ álla grámmata
pos boris na pléksis
ópia gi erímoses,
állon potamó.
Pes mu pion kselógiases
ki ónoma den échi,
pio simádi apsífises
kívdilon kerón.
Ston kathréfti kitakses
ki árchise na vréchi
ke ston ícho chórepses
ágrion doksarión.
Ichan ta taksídia su
mátia aporiména
chiliobaloména
me chrisí klostí.
Kita pos ligóstepsan
i megáli drómi
ma ime edó akómi
ísalos grammí.
|