Δε με χωράει η γη
θεέ μου που θα βγει
να λειώνω να πεθαίνω
και να πονώ
οι νύχτες δε περνούν
οι σκέψεις με πονούν
δύσκολες ώρες
μακριά σου περνώ
Κι άλλοι χωρίσανε μα δε λυγίσανε
έτσι όπως λύγισα για σένα εγώ
κι άλλοι αγαπήσανε με δε ραγίσανε
έτσι όπως ράγισα εγώ
Σπίτι μου κλείνομαι
στη θλίψη αφήνομαι
με τη σκέψη φεύγω για να σε βρω
σου παραδίνομαι
σκιά σου γίνομαι
χώρια σου εγώ να ζήσω δεν το μπορώ
Κι άλλοι χωρίσανε μα δε λυγίσανε
έτσι όπως λύγισα για σένα εγώ
κι άλλοι αγαπήσανε με δε ραγίσανε
έτσι όπως ράγισα εγώ
|
De me chorái i gi
theé mu pu tha vgi
na lióno na petheno
ke na ponó
i níchtes de pernun
i sképsis me ponun
dískoles óres
makriá su pernó
Ki álli chorísane ma de ligisane
étsi ópos lígisa gia séna egó
ki álli agapísane me de ragisane
étsi ópos rágisa egó
Spíti mu klinome
sti thlípsi afínome
me ti sképsi fevgo gia na se vro
su paradínome
skiá su ginome
chória su egó na zíso den to boró
Ki álli chorísane ma de ligisane
étsi ópos lígisa gia séna egó
ki álli agapísane me de ragisane
étsi ópos rágisa egó
|