Κολλημένοι οι λεπτοδείκτες στα ρολόγια
τη στιγμή του χωρισμού για μένα πια
δεν υπάρχουν τώρα λόγια
χάνομαι ξανά
μες στο πουθενά
Κι αν για σένα διαλύθηκα
τόσες νύχτες δεν κοιμήθηκα
να θυμάσαι δε σ’ αρνήθηκα
κι ας μην είσαι πια εδώ
πάντα σ’ αγαπώ, πάντα σ’ αγαπώ
Κολλημένη η μορφή σου στο μυαλό μου
στο κενό της μοναξιάς παραμιλάς
που να βρω τον εαυτό μου
που μελαγχολώ
όνειρο θολό
Κι αν για σένα διαλύθηκα
τόσες νύχτες δεν κοιμήθηκα
να θυμάσαι δε σ’ αρνήθηκα
κι ας μην είσαι πια εδώ
πάντα σ’ αγαπώ, πάντα σ’ αγαπώ
|
Kolliméni i leptodiktes sta rológia
ti stigmí tu chorismu gia ména pia
den ipárchun tóra lógia
chánome ksaná
mes sto puthená
Ki an gia séna dialíthika
tóses níchtes den kimíthika
na thimáse de s’ arníthika
ki as min ise pia edó
pánta s’ agapó, pánta s’ agapó
Kolliméni i morfí su sto mialó mu
sto kenó tis monaksiás paramilás
pu na vro ton eaftó mu
pu melagcholó
óniro tholó
Ki an gia séna dialíthika
tóses níchtes den kimíthika
na thimáse de s’ arníthika
ki as min ise pia edó
pánta s’ agapó, pánta s’ agapó
|