Μοιάζεις νυφούλα όλο δροσιά
στην γαλανή σου φορεσιά
δαντέλες και κοράλια
Εχει ευλογήσει η Παναγιά
την κάθε σου βουνοπλαγιά
και τ’άσπρα σου ακρογιάλια
Θά `ρθω τα βράδια σου να δω
μ’ αστέρια κεντημένα
και τα νησιά σου τα λευκά
στα κύματα λουσμένα
Θά `ρθω για λίγο το θυμάρι να μυρίσω
και στην Ακρόπολη ξανά να περπατήσω
Κοντά σου Ελλάδα μου θα `ρθώ, να ξαναζήσω
|
Miázis nifula ólo drosiá
stin galaní su foresiá
dantéles ke korália
Echi evlogísi i Panagiá
tin káthe su vunoplagiá
ke t’áspra su akrogiália
Thá `rtho ta vrádia su na do
m’ astéria kentiména
ke ta nisiá su ta lefká
sta kímata lusména
Thá `rtho gia lígo to thimári na miríso
ke stin Akrópoli ksaná na perpatíso
Kontá su Elláda mu tha `rthó, na ksanazíso
|