Ούτε τα σκυλιά
Δε γαβγίζουν τη νύχτα
Ούτε τα πουλιά
Δεν αγγίζουν ουρανό
Δάχτυλα χοντρά
Σ’ ακριβά δαχτυλίδια
Πρόσωπα φριχτά
Σε παράδεισο αδειανό
Πόσο σ’ αγαπώ κρυφή μου πόλη
Άδειο ακρογιάλι και στεριά
Γέλα να χαρείς πριν φύγουν όλοι
Πριν χιμήξουν τ’ άγρια θεριά
Γέλα πριν μιλήσει το πιστόλι
Πριν μας κόψει κι άλλη μαχαιριά
Σκύβω προσκυνώ
Μια πατρίδα που τρίξει
Δάκρυ αληθινό
Θα ποτίσω μαύρη γη
Ποιον εσπερινό
Να ντυθώ να μ’ αξίζει
Όνειρο φτηνό
Θα χαλάσω κι ό,τι βγει
|
Oíte ta skiliá
De gavgizun ti níchta
Oíte ta puliá
Den angizun uranó
Dáchtila chontrá
S’ akrivá dachtilídia
Prósopa frichtá
Se parádiso adianó
Póso s’ agapó krifí mu póli
Άdio akrogiáli ke steriá
Gela na charis prin fígun óli
Prin chimíksun t’ ágria theriá
Gela prin milísi to pistóli
Prin mas kópsi ki álli macheriá
Skívo proskinó
Mia patrída pu tríksi
Dákri alithinó
Tha potíso mavri gi
Pion esperinó
Na ntithó na m’ aksízi
Όniro ftinó
Tha chaláso ki ó,ti vgi
|