Ενάντια σε κάθε λογική
παράνομες εικόνες στο μυαλό μου,
ξυπνούν την κάθε μου στιγμή,
κουράστηκα να ψάχνω στο εγώ μου.
Το ξέρω πως πέρασε ο καιρός,
ανάθεμα κι αν ήτανε γραφτό
κι ας ήθελα το τέλος να μη δω
βαρέθηκα να ψάχνω στο εγώ μου.
Κουράστηκα να βλέπω όπου κοιτώ
ανθρώπους με σκυμμένο το κεφάλι,
εικόνες δυνατές ματώθηκαν καιρό
στο αύριο να γίνουν μαξιλάρι.
Χαρούμενοι θνητοί σταθήκαν τυχεροί,
τώρα πια τελειώσαν τα βάσανά τους,
ανέλπιστη γιορτή κι ας είναι υποταγή,
πούλησαν ακριβά την αφεντιά τους
πηγαίνοντας τρελοί να δικαστούν.
Στρατιώτες σκοτώσαν κάποιους άλλους
άνθρωποι που “ξέρουν ν’ αγαπούν”,
λουλούδια την αγάπη τους θα κάνουν.
Κουράστηκα να βλέπω όπου κοιτώ
ανθρώπους με σκυμμένο το κεφάλι,
εικόνες δυνατές ματώθηκαν καιρό,
στο αύριο να γίνουν μαξιλάρι
|
Enántia se káthe logikí
paránomes ikónes sto mialó mu,
ksipnun tin káthe mu stigmí,
kurástika na psáchno sto egó mu.
To kséro pos pérase o kerós,
anáthema ki an ítane graftó
ki as íthela to télos na mi do
varéthika na psáchno sto egó mu.
Kurástika na vlépo ópu kitó
anthrópus me skimméno to kefáli,
ikónes dinatés matóthikan keró
sto avrio na ginun maksilári.
Charumeni thniti stathíkan ticheri,
tóra pia teliósan ta vásaná tus,
anélpisti giortí ki as ine ipotagí,
pulisan akrivá tin afentiá tus
pigenontas treli na dikastun.
Stratiótes skotósan kápius állus
ánthropi pu “ksérun n’ agapun”,
luludia tin agápi tus tha kánun.
Kurástika na vlépo ópu kitó
anthrópus me skimméno to kefáli,
ikónes dinatés matóthikan keró,
sto avrio na ginun maksilári
|