Δε πρόλαβα ποτέ να πω
μείνε μη φεύγεις σ’ έχω ανάγκη
σου το ’χα πει πολλές φορές στο παρελθόν
σε χρειάζομαι κοντά μου κάθε βράδυ
Ήσουνα αέρας για να ζω
πως με σκοτώνεις μ’ ένα αντίο
δεν το πιστεύω πως τελειώνουν όλα εδώ
και γίνεται το ένα τώρα δύο
Μάζεψες τα πράγματά σου όλα
άφησες μονάχα ότι σου χάρισα εγώ
έκλεισες με δύναμη την πόρτα
πόσο θέλω να ’ξερες μες στη βαλίτσα σου
να χώραγα κι εγώ…
Θα ’θελα να ’σουνα εδώ
που είναι η ζωή μου τόσο άδεια
μες στο σκοτάδι δευτερόλεπτα μετρώ
και δεν περνάνε τώρα πια τα βράδια
Ήσουνα αέρας για να ζω
πως με σκοτώνεις μ’ ένα αντίο
δεν το πιστεύω πως τελειώνουν όλα εδώ
και γίνεται το ένα τώρα δύο
Μάζεψες τα πράγματά σου όλα
άφησες μονάχα ότι σου χάρισα εγώ
έκλεισες με δύναμη την πόρτα
πόσο θέλω να ’ξερες μες στη βαλίτσα σου
να χώραγα κι εγώ…
|
De prólava poté na po
mine mi fevgis s’ écho anágki
su to ’cha pi pollés forés sto parelthón
se chriázome kontá mu káthe vrádi
Ήsuna aéras gia na zo
pos me skotónis m’ éna antío
den to pistevo pos teliónun óla edó
ke ginete to éna tóra dío
Mázepses ta prágmatá su óla
áfises monácha óti su chárisa egó
éklises me dínami tin pórta
póso thélo na ’kseres mes sti valítsa su
na chóraga ki egó…
Tha ’thela na ’suna edó
pu ine i zoí mu tóso ádia
mes sto skotádi defterólepta metró
ke den pernáne tóra pia ta vrádia
Ήsuna aéras gia na zo
pos me skotónis m’ éna antío
den to pistevo pos teliónun óla edó
ke ginete to éna tóra dío
Mázepses ta prágmatá su óla
áfises monácha óti su chárisa egó
éklises me dínami tin pórta
póso thélo na ’kseres mes sti valítsa su
na chóraga ki egó…
|