Μες στο μυαλό μου γυρνάς σαν φόβος
κι όμως δεν είσαι πια ο λόγος
Τώρα σαν μύθος δίχως λάμψη
μοιάζεις φωτιά που δε θ’ ανάψει
Και με τα χάδια και με τα βράδια
Μα δραπετεύω και σου ξεφεύγω
πόσο αξίζει να το πληρώσω
το παρελθόν μου δε θα σου δώσω
Μόνος πάλι μόνος
Μόνος πάλι μόνος
Μόνος πάλι μόνος
Μέχρι να σωθώ
Μες στο μυαλό γυρνάς σαν πλάνη
Ρίχνεις σκιά που δε με φτάνει
Όλα μικραίνουν και σε προφταίνουν
σχέδια και σκέψεις που θα ληστέψεις
μα δε θ’ αντέχεις να σ’ αγαπάω
Στο όνειρο σου πια δε χωράω
Μόνος, πάλι μόνος
Μόνος, πάλι μόνος
Μόνος, πάλι μόνος
Μέχρι να σωθώ
Μόνος…Μόνος…Μόνος…
Μέχρι να σωθώ
Μόνος, πάλι μόνος
Μόνος, πάλι μόνος
Μόνος, πάλι μόνος
Μέχρι να σωθώ…
|
Mes sto mialó mu girnás san fóvos
ki ómos den ise pia o lógos
Tóra san míthos díchos lámpsi
miázis fotiá pu de th’ anápsi
Ke me ta chádia ke me ta vrádia
Ma drapetevo ke su ksefevgo
póso aksízi na to pliróso
to parelthón mu de tha su dóso
Mónos páli mónos
Mónos páli mónos
Mónos páli mónos
Méchri na sothó
Mes sto mialó girnás san pláni
Ríchnis skiá pu de me ftáni
Όla mikrenun ke se proftenun
schédia ke sképsis pu tha listépsis
ma de th’ antéchis na s’ agapáo
Sto óniro su pia de choráo
Mónos, páli mónos
Mónos, páli mónos
Mónos, páli mónos
Méchri na sothó
Mónos…Mónos…Mónos…
Méchri na sothó
Mónos, páli mónos
Mónos, páli mónos
Mónos, páli mónos
Méchri na sothó…
|