Ήτανε δυο εφοπλιστές
ο Μύρχος κι ο Αρεστεύς
κι απ’ τα καράβια τους όσα καζαντούσαν
αναμετάξυ τους τα κληρονομούσαν
οι δυο μας οι εφοπλιστές
ο Μύριχος κι ο Αριστεύς
Όμως χαθήκανε μια μέρα αντάμα
αλλού το όνειρο κι αλλού το θάμα
άλλοι βολεύτηκαν τρώγαν και πίναν
κι οι πληρωτήδες μας χώμα εγίναν
οι δυο μας οι εφοπλιστές
ο Μύριχος κι ο Αριστεύς
Τέτοια μεγάλη τσιγκουνιά
δεν ξαναείδα στον ντουνιά
Φράγκο δεν άφησαν για την ψυχή τους
μα τα μοιράζονταν αναμεταξύ τους
οι δυο μας οι εφοπλιστές
ο Μύριχος κι ο Αριστεύς
|
Ήtane dio efoplistés
o Mírchos ki o Arestevs
ki ap’ ta karávia tus ósa kazantusan
anametáksi tus ta klironomusan
i dio mas i efoplistés
o Mírichos ki o Aristevs
Όmos chathíkane mia méra antáma
allu to óniro ki allu to tháma
álli voleftikan trógan ke pínan
ki i plirotídes mas chóma eginan
i dio mas i efoplistés
o Mírichos ki o Aristevs
Tétia megáli tsigkuniá
den ksanaida ston ntuniá
Frágko den áfisan gia tin psichí tus
ma ta mirázontan anametaksí tus
i dio mas i efoplistés
o Mírichos ki o Aristevs
|