Νύχτα ντυμένη με πανσέληνο και θάλασσα
κι εγώ χρυσό φιλί στ’ ολόγυμνο κορμί σου,
νύχτα ντυμένη με πανσέληνο και μέθυσα
σ’ εκείνη τη γλυκιά την τρικυμία της φωνής σου.
Όποιο δρόμο και να πάρω
στο σώμα σου απάνω περπατώ,
όποιο δρόμο και να πάρω
γίνεσαι σκιά μου, σ’ αγαπώ.
Νύχτα ντυμένη με πανσέληνο και μ’ έπαιρνες
εκεί που δεν μπορεί παρά ν’ αναστενάζεις,
νύχτα ντυμένη με πανσέληνο και τρόμαζα
στη σκέψη πως μπορεί ποτέ μια τέτοια νύχτα να ξεχάσεις.
Όποιο δρόμο και να πάρω
στο σώμα σου απάνω περπατώ,
όποιο δρόμο και να πάρω
γίνεσαι σκιά μου, σ’ αγαπώ.
|
Níchta ntiméni me pansélino ke thálassa
ki egó chrisó filí st’ ológimno kormí su,
níchta ntiméni me pansélino ke méthisa
s’ ekini ti glikiá tin trikimía tis fonís su.
Όpio drómo ke na páro
sto sóma su apáno perpató,
ópio drómo ke na páro
ginese skiá mu, s’ agapó.
Níchta ntiméni me pansélino ke m’ épernes
eki pu den bori pará n’ anastenázis,
níchta ntiméni me pansélino ke trómaza
sti sképsi pos bori poté mia tétia níchta na ksechásis.
Όpio drómo ke na páro
sto sóma su apáno perpató,
ópio drómo ke na páro
ginese skiá mu, s’ agapó.
|